Magyarországon nem a fekete köményt hívják fekete köménynek, hanem a Nigellát. Kiváncsi lennék, melyik ostoba bürokrata találta ki ezt az őrültséget. A Nigellának semmi köze a köményekhez (kömény, római kömény, édeskömény, valamint a ritka indiai, vagy perzsai fekete kömény). Ez egy nagyon nehezen termeszthető növényfaj, kézzel kell szüretelni, ezért drágább, mint a többi köményfaj. Nevezik Shahi Jeera-nak, Kashmíri Jeera-nak (Jeera: kömény), Himali Jeera-nak, Koshur zur-nak vagy Kala Jeera-nak. Perzsa eredetére utal a neve, annyit jelent a Shahi, hogy királyi, mert oly ritka és drága volt. Illatvilága földies, fenyőillatú, füstös, mogyorós. Kis adagokban használják ezt az virágos egzotikus, édeskésebb köményt. Sok gyógyhatást is tulajdonítanak neki, mint az
Felhasználási javaslat: Észak-Indiai, Afgán, Tadzsigisztáni és Iráni ételek elkészítéséhez, ami általában curryket, pörkölteket, ragukat, leveseket jelent, mint a Korma Curry, Biriyani, Tandoori ételek. A főzés elején ajánlatos a száraz serpenyőben gyorsan megpirítani a magvakat, hogy előhozza a diószerű ízét, persze nem odaégetni, csak az illóanyagokat felszabadítani. Rozs alapú kenyerekbe sütve is használják.